IMDb:
Leírás:
Az anime címét szemlélve hamar felmerül a kérdés: mi is az a Shinigami?
Az angol cím nem túl szerencsés, bár közelebb visz a helyes megértéshez. A Shinigamit mégsem érdemes pusztán halálistennek, vagy a halál istenének fordítani, mert némileg torzul a jelentése. A Shinigamik általánosan közeli viszonyban állnak a halállal, de attól függően, hogy a japán mondavilágot, vagy az utóbbi évtizedek anime/manga/regény termését nézzük, némileg máshova tolódik a hangsúly.
A Shinigami no Ballad szemszögéből szemlélve a Shinigamik (igen, többesszám, mivel nem egyedi 'foglalkozásról' van szó) felelősek azért, hogy a halottak lelkeit összeszedjék haláluk után, s a rendeltetési helyükre szállítsák. Ebben az értelemben a Shinigamiknak a halandók életének végébe beleszólásuk nincs - s nem is akarnak, habár szabad az átjárásuk az emberek és a halottak világa között. Ezért fontos, hogy még véletlenül se az európai kultúra Kaszására asszociáljunk!
A Shinigami no Ballad név elsőként 2003-ban jelent meg Hasegawa K-ske regénye címeként. Ebben a regény sorozatban egy Shinigami kalandjai elevenednek meg, s minden rész egy különálló történetet mesél el. Az anime ezen regény megelevenedése, melynek következménye a lazán, vagy alig összefüggő részek, s a halál közelsége.
Főhőseink Momo, egy fiatal Shinigami, s hű társa, Daniel, aki leginkább macskára hasonlít, mármint a szárnyait leszámítva. A részeket figyelve az ő életük egy része elevenedik meg szemünk előtt, ahogy bele-beleavatkoznak a halandók életébe. Azt, hogy milyen okok, s szándékok vezérlik Momo tetteit, meghagyom az animének, lévén hat rész esetén nem igazán ildomos többet elárulni.
Vizuális megjelenését szemlélve az animének mindenképpen azt kell mondanom, picit egyedi, még ha ezzel számomra egy kicsit fejtörést is okozott néha, a fiú és lány szereplők hirtelen megkülönböztetése végett. Viszont a részletgazdagságra, s a látványra nem lehet panasz, amit már csak a szintén elég jól eltalált aláfestő zene tudott fokozni.
Az animét bár átjárja a halál közelsége, mégis valahogy a túlélésről, a túllépésről szól, megannyi szívszorító, szomorú részlettel, mégis nagyszerű történettel. Én úgy érzem, az elemek mennyiségét nagyszerűen sikerült eltalálniuk, s egy különösen jó drámát sikerült az alkotóknak létrehozniuk.
Ne rémítsen el senkit a látszólagos függetlenség a részek között, aki egy picit is fogékony a megható jelenetekre, biztosan örömét fogja lelni a műben, de bátran ajánlom mindenkinek. Megéri.