Banana Fish

Történet
New York utcáin késő este egy súlyosan sérült férfi botorkál a sötétben, kétségbeesetten szorongatva valamit az ujjai közt. A kis tárgyat el kell juttatnia Los Angeles-be, de az állapota miatt ez lehetetlennek tűnik, ám szerencséjére halála előtt egy arra járó fiúra tudja bízni a feladatot, ezzel rengeteg bajt és veszélyt hozva a fejére.
Nem sokkal később egy japán fotográfus érkezik New York-ba, hogy interjút és fotókat készíthessen helyi utcai bandák tagjaival. Vele tart fiatal asszisztense is, aki saját otthoni problémáitól próbál kicsit elszabadulni az utazással. A rendőrség közbenjárásának hála sikerül időpontot egyeztetniük az egyik banda vezérével, aki éppenséggel ugyanaz a fiú, aki korábban a haldokló férfitől átvett valamit és emiatt azonnal a Korzikai Maffia célpontjává vált. A tárgy, ami éppenséggel egy porral teli fiola, igencsak fontos a helyi maffiafőnöknek, Dino Golzine-nak, és mindent bevet, hogy megszerezze.

Ilyen viharos körülmények között találkozik a veszélyes és hánytatott sorsú bandavezér Ash Lynx, és a tisztaszívű, naiv asszisztens Okumura Eiji. A két fiú ennél különbözőbb nem is lehetne, nem csupán más országból, de egyenesen más világból származnak, mégis rövid időn belül elválaszthatatlan barátokká válnak.
Miután Ash nem akar lemondani a fioláról, lényegében hadat üzen Papa Dinónak, emiatt pedig többen, köztük Eiji is belekeverednek kettejük véres harcába.

Az animéről
Az anime a Banana Fish mangakájának, Yoshida Akimi munkásságának 40. évfordulója alkalmából készült. A hölgy ugyan számos díjnyertes mangát rajzolt karrierje során, és két műve (Yasha, Umimachi Diary) live action feldolgozást is kapott, élete első animeadaptációjára ilyen sokat kellett várnia. Mivel a Banana Fish a legismertebb és legközkedveltebb munkája, értelemszerűen erre esett a választás.
Az anime rendezését a Free! által ismertté vált Utsumi Hiroko vezényelte le és kiváló munkát végzett. Megkímélt bennünket a saját vízióitól és értelmezéseitől, helyette egy teljesen mangahű adaptációt kapunk, mely csak a nagyon szükséges helyeken változtatott vagy toldott hozzá apróságokat a történethez. Természetesen kisebb hibák fellelhetők, például néhány epizód tempója túlságosan kapkodós, vagy zanzásítani kellett bizonyos eseményeket, de ezek eltörpülnek a pozitívumok mellett. Hasonlóképp az animáció egy MAPPA-animéhez illően szép és folyamatos, emellett a verekedések, harcok jól megkoreografáltak, de pár csúnyábbra sikerült jelenet vagy éppen epizód így is becsúszott.
Ahogy az lenni szokott, a seiyuuk munkájára ezúttal sem lehet panaszunk, pláne úgy nem, hogy igazán nagy neveket is sikerült beszerválni néhány frissebb seiyuu-palánta mellett. Ash Lynx szerepét a már pár éve az iparban dolgozó, de egyelőre még mindig csak feltörekvő Uchida Yuuma (Sanrio Danshi, Grand Blue Dreaming) kapta és rendesen kitett magáért, míg Eiji megformálásáért Nojima Kenji (Psycho-Pass, Sailor Moon Crystal) volt a felelős. Mellettük – a teljesség igénye nélkül – olyan nagy nevek is megjelennek fontos szerepekben, mint Morikawa Toshiyuki (Berserk, Inuyasha), Hirata Hiroaki (Tiger & Bunny, Koi wa Ameagari no You ni), Fukuyama Jun (Code Geass, Kuroshitsuji) és Ishizuka Unshou (Cowboy Bebop, FMA: Brotherhood). Ishizuka-san sajnos az anime debütálása után 1-2 hónappal elhunyt, így lényegében Dino Golzine egyike volt az utolsó szerepeinek, azonban szerencsére sikerült vele a felvételeket időben elkészíteni.
Érdekesség, hogy az anime (így pedig az eredeti manga) címe is egy irodalmi utalás J. D. Salinger egyik művére (Ilyenkor harap a banánhal), így pedig némiképp követve a hagyományt, minden epizód egy híres amerikai író regénye vagy novellája után kapta a címét. Legtöbbször Ernest Hemingway és F. Scott Fitzgerald műveinek címével fogunk találkozni, de William Faulkner, Zelda Fitzgerald és Thomas Wolfe alkotásai is kaptak egy-egy epizódot, természetesen a névadó Salinger mellett.

A manga árnyékában
Az anime bejelentése után sok minden foglalkoztatta a rajongókat, de az egyik legfifikásabb kérdés mégis az volt az adaptációval szemben, hogy modernizálják-e a történetet? A manga eredetileg a 1985 és ’94 között futott, így természetesen a Banana Fish eseményei is nagyjából ebben az időintervallumban játszódtak. Vajon a készítők fogják-e a jó kis ’80-as évekbeli hangulatot, az akkori történelmi és politikai eseményeket és nekiállnak variálni, veszélyeztetve ezzel egy hiteles és pontos adaptációt? A válasz végül igen lett, tehát a modernizálás mellett döntöttek, de szerencsére ésszel nyúltak az alapanyaghoz. Azon túl, hogy a szereplők okostelefonnal mászkálnak és mai divatnak megfelelően öltözködnek, a politikai eseményeket és összeesküvés-elméleteket is aktualizálták. Ezzel a lépéssel továbbra is hűek maradtak az alapműhöz, de az új rajongókat is könnyebben be tudták vonzani.
A karakterdizájn is kapott egy kis vérfrissítést és módosítást a stúdiótól, de összességében a készítők itt is igyekeztek megőrizni a szereplők eredeti mangás kinézetét. Sőt, igazából a főszereplő pároson kívül mindenki úgy néz ki, mintha az eredeti műből lépett volna elő. A legtöbb változtatáson tehát Ash és Eiji estek át, de így is bőven felismerhetőek, valamint mivel gyakorlatilag a mangában is két kötetenként változott a kinézetük (főleg Ash-nek) nem csoda, hogy kicsit szabadabban kezelték az ő dizájnjukat.
Az adaptáció másik sarkalatos pontjának az epizódszám bizonyult. Szerencsére a készítők teljes feldolgozást ígértek, azonban 24 (vagyis az utolsó dupla epizódnak hála inkább 25) részbe beletömöríteni 19 kötetnyi anyagot nem tűnt könnyű feladatnak. Az eredmény szerencsére ismét pozitívabb kicsengésű lett, de ennek ára volt. Nagyon megnyirbálták a mangát, sok töltelékjelenetet (amelyek nem vitték előrébb a cselekményt, vagy szimplán csak a humort szolgálták) kihagytak, a rendőrség háttérben folyó nyomozása szinte teljesen eltűnt, az utolsó 5-6 rész pedig kicsit kapkodásba torkollt. Így viszont tényleg egy teljes, lezárt történetet kaphattunk, ami manapság sajnos ritka.

Ajánlás
Elfogultság a köbön, de ha nem is az utóbbi évek, de egész biztosan 2018 egyik legjobb és legegyedibb animéje lett a Banana Fish. Egy izgalmas és érzelmekben gazdag mű, amit nehéz műfajilag rendesen bekategorizálni. Részben akciósorozat, részben karakterdráma, részben krimi, melynek keretei között kapunk utcai harcokat, pici politizálást, betekintést nyerünk az alvilág mocskos dolgaiba és egy fiú meggyötört lelkébe. Nem egy átlagos gengsztersorozat és egész biztosan nem shounen-ai, mert ugyan az anime vége felé Ash és Eiji kapcsolatát lehetetlenség nem romantikus megközelítésben látni, konkretizálást sosem fogunk kapni.
Ha valaki kedvet kapott az animéhez, vagy már látta, mindenképpen megéri a mangát is elolvasni mellé, mert ugyan az adaptáció remekre sikerült, a manga mégis teljesebb élményt ad.